|
"Két
jómadár" címet kapta elsõ,
verseket és mondókákat tartalmazó,
gyermekeknek szánt mesekönyvem. A folytatás
"Lurkók vagyunk" címmel jött,
s végül a három, hosszabb mesét tartalmazó
"Szép Álmokat ...".
Karácsonyi
ajándékként készült a "Csodabogarak"
címû mese CD, mely az imént említett
könyvek újraszerkeszett és "átválogatott"
verseit, mondókáit, meséit tartalmazza.
A képeket
mindhárom kiadványhoz Õzse Hajnalka
festette, sõt: a CD-n is õ mondja el a meséket
és verseket.
Még
mielõtt bárki megkérdezné: egyik
kiadvány sem került boltokba, egyiket sem lehet megvásárolni,
hiszen nem ezért készültek. (Talán
majd egyszer...)
Az oldalon
található verseket két kis lurkónak
(azt is mondhatnánk: két jómadárnak,
két csodabogárnak) ajánljuk! |
KÉT JÓMADÁR
mondókák és versek
elsõ borító
hátsó borító
CSODABOGARAK
mondókák, versek, mesék
elsõ borító
hátsó borító
|
|
 |
TÁNCOLÓ |
 |
|
Egyet lépek jobbra,
- mellé zár a lábam,
aztán vissza balra,
- ezt csináld utánam!
Táncolok a lánnyal,
- ráhúzza a nótás,
én vagyok a legjobb
- táncos lábú flótás. |
vissza
a lap tetejére |
|
|
HÉT KICSI EMBER |
|
|
Hét kis testvér, különböznek
Hétrõl hétre egyet tesznek
Elsõ morcos, dolgozni kell
Másik örül, ha munkára lel
Harmadik a legszorgosabb
Negyedik már kicsit fáradt
Ötödik a végét várja
Hatodiknak nincs munkája
Hetedik hagy csapot-papot,
Kipiheni mind a hatot |
vissza
a lap tetejére |
|
|
MADÁRKA |
|
Csacsogó madárka
Felszállott a fára
A vén diófának
Legfelsõ ágára
Onnan körbe nézett
-Tudod-e mit látott?
Színes messzeséget,
Kerek egy világot. |
vissza
a lap tetejére |
|
|
MUNKADAL |
|
Van egy vödör homokom
- építem a házam
Hozzá kanna friss vizem
- építem a házam
Malter is kell, keverem
- építem a házam
Sorba mindet leteszem
- építem a házam
Téglából a falakat
- építem a házam
Ablaknak egy nagy lyukat
- építem a házam
Cserép lesz a teteje
- építem a házam
Benne mindennek helye
- építem a házam
Estére ha kész leszek
- építem a házam
Jöhetnek a vendégek
- felépült a házam |
vissza
a lap tetejére letölthetõ |
|
|
TITOK |
|
Rájöttem egy évszázada
megfejtetlen titokra.
Elefánt bújt -egyszer régen- minden fiú
pocakba.
Honnan tudom?
Ne találgass, nézz egy fiú nadrágba,
Kívül maradt a nagy elefánt ici-pici ormánya. |
vissza
a lap tetejére |
|
|
ESÕ ÛZÕ |
|
Sáros a város utcája,
Lesz a cipésznek munkája.
Hogyha az úton por volna,
Nem menne víz a bocskorba.
Ázik a házunk egész nap,
Búzamezõ is esõt kap.
Szóljunk a napnak: „Gyerünk már!”
Két kicsi fûszál tavaszt vár.
Gondol a szellõ egy-kettõt,
Messze elûzi a rút felhõt. |
vissza
a lap tetejére |
|
|
|
|
NÉVSOROLÓ |
|
Erzsi, Örzse, Torzsa, Morzsa
Jancsi, Julcsi, Jóska, Borcsa
Ancsa, Pancsa, Encsi, Mari
Zsombi, Zsiga, Tercsi, Lali
Dini, Dani, Tibi, Pál
Szíve mindnek kalapál
Ennyi nevet, lári-fári
Évi, Rézi, Kata, Klári
Tere-fere, Teri, Feri
Mondd utánam, te kis zseni! |
vissza
a lap tetejére |
|
|
JÁNOSKA, A HORGÁSZ |
|
|
Jánoska, a horgász
Kisétált a partra
Csali a kezében
Kukac a horogra
Bedobta az úszót,
Elmerült a vízben
-Vajon mi harap rá?
Ez járt a fejében
Apró halak nézték:
-Furcsa egy csalétek!
Jaj! Aki bekapja,
Az lesz a hal étek! |
vissza
a lap tetejére letölthetõ |
|
|
BOCI A BÁLBAN |
|
Dínom-dánom, jár a lábom
Ezt a táncot majd kijárom
Itt a bálon nincsen párom
Nem baj kérem, majd kivárom
Ott van tehén, -ha jól látom-
Egy, meg egy, meg egy - az három
Mennék én, de szánom, bánom -
Szólt az igás: -Szûk a járom! |
vissza
a lap tetejére letölthetõ |
|
|
PICI PÁRNÁM |
|
Pihe-puha, pici párnám
Pillanatra figyelj énrám
Minden éjjel vigyázd álmom,
Ha lágyan ringatsz, azt sem bánom
Óvjál engem minden bajtól,
Széltõl, rossztól, hangos zajtól,
Csitítsd le a csillagokat,
Halványítsd a teliholdat,
Ködöt húzz az est zajára,
Hallgass az álmok szavára,
Lehunyom két fáradt szemem,
Ha alszom is, te maradj velem,
Nyugtass engem tündértánccal,
Had álmodjak angyalkákkal,
Ha felébredek - estig várj rám
Te vagy az én Pici Párnám! |
vissza
a lap tetejére |
|
|
ELEK |
|
|
Így szólt Elek: -Útra
kelek!
Anyja kérte: -Ne menj gyerek!
-Óvtalak és féltettelek,
Hát hiába szerettelek?
-Biz én megyek –felet Elek.
Mert kimondta, úgy tett Elek.
-Addig megyek –lépdelt Elek-
Míg egy lányra rá nem lelek.
Egyszer aztán mit lát Elek?
Patak partján kislány nevet.
Megszólítja bátran Elek:
-Erdõn, mezõn kerestelek,
Feleségül elvegyelek!
Most, hogy végre megleltelek,
-Szeretnélek- add a kezed!
Felelt a lány: - Hozzád, Elek?
Feleségnek elmehetek,
S hogyha majd a tiéd leszek,
Lesz nekünk sok Elek gyerek.
Boldog volt hát nagyon Elek:
-Haza, veled lépdekelek.
Otthon csendben így szólt Elek:
-Édesanyám, köszöntelek,
Megjött fiad, kicsi Elek!
Ajtó nyílott, s betipegett
Elek neje, meg sok gyerek.
Könnyek helyett szeretetet
Cipelt haza ez az Elek. |
vissza
a lap tetejére |
|
